Érdekes egybeesés
A múltkori borzalmas és felkavaró események miatt félbehagytam egy takarítást, és mivel most jönnek a lányok muszáj lesz megcsinálnom. Elvégre nem nézhet ki úgy a szobám, mint egy disznóól.
Így hát a fellegekben járva a délutánt porszívózással, portörléssel, ruha hajtogatással és egyébb apróbb dolgokkal töltöttem. Meg kell mondjam, azért elég szép munkát végeztem. Minden csillogott-villogott. Lentről pedig szálltak fel a különböző édes illatok. Cassie teljesen oda lesz meg vissza...
Takarítás után kerestem egy jó horrorfilmet, amit majd meg tudunk nézni. Igaz, a lányok mindig csak velem nézik az ilyeneket, én viszont kifejezetten odavagyok az ilyen filmekért. Amibe van vér, gyilkolás meg csúnya fejek az már nekem jöhet. Nem tudom miért...Biztosan a genetika.
Húztam a lányoknak ágyneműt, bekészítettem a pizsamámat a párnám alá és...És ennyi. Már nem volt semmi dolgom, így visszafeküdtem olvasni.
- Abbie! - kiabált lentről Lina néni. Ó, hogy az embernek egy perc nyugta sincs. Nem hiszem el... Lebaktattam a lépcsőn, és besétáltam a konyhába.
- Tessék. - mondtam, majd loptam egy almát az asztalon levő kosárból.
- Mikorra jönnek a lányok?
- Hétre.
- Rendben. Akkor a süti a sütőben, a kaja a hűtőben a többit pedig tudjátok.
- Elmész? - kérdeztem, majd beleharaptam az almámba.
- Igen. Képzeld randim lesz - újságolta büszkén, mosollyal az arcán.
- Wáo, hiszen ez remek! - mosolyogtam én is. - Esetleg ismerem?
- Nem hinném. Tudod az egyik munka vacsorán találkoztam vele. Nagyon rendes. Remélem majd megismered. - mosolygott.
- Én is remélem.
- Akkor én el is megyek. Arra kérlek még, hogy ne szedjétek szét a házat, mire hazajövök.
- Jajj, ha eddig se szedtük szét, akkor most se fogjuk...
- Oké, oké, csak emlékeztettelek. Elmentem - szólt még vissza, majd kilépett az ajtón.
Nem mondod?
A lányok pontosan hétre jöttek. Amikor csengettek lementem és kinyitottam az ajtót. Először felvittük a lányok dolgait, aztán megkérdeztem hogy kérnek-e valamit. Cassie-nak szinte azonnal felcsillant a szeme. Rá sem nézve mondtam neki, hogy lent a sütőben, erre ő megindult és pillanatokon belül eltűnt. Amy nem kért semmit, de mivel én még mindig jó kedvemben voltam a délutáni eset óta, ezt ő azonnal észrevette rajtam.
- Na mesélj, mi történt? - kezdte el.
- Ööö mire gondolsz? - adtam a hülyét.
- Ööö mire gondolsz? - adtam a hülyét.
- Hát arra a valamire, amitől így fel vagy dobva.
- De nincs semmi. Vagyis...A nénikém elvileg bepasizott és ha ő boldog akkor én is.
- Na az jó. De nekem ez nem elég...
- Figyelj Amy. Ha azt mondom, hogy nincs semmi akkor nincs semmi. Oké?
- Oké, oké. Bocs, hogy megkérdeztem....
- Nem azért mondom, de ha lesz valami, akkor értesítelek.
- Értettem főnök.
- Miről kell értesítened? - lépett be az ajtón Cassie, kezében egy jól megrakott tányérral.
- Semmiről. - mondtam.
- Azt mind meg akarod enni? - kérdezte Amy.
- Igen, miért, zavar? - ült le mellénk.
- Engem aztán nem - dőlt hanyatt Amy.
A csajokkal nagyon elvoltunk egész este. Megnéztük azt a filmet, amit kiválasztottam. Mindhárman majd összefostuk magunkat alatta. Hol egy párna mögé, hol pedig egymás mögé múlva vártuk, hogy mikor sikít fel valaki, vagy hogy mikor bukkan fel az a ronda fejű nő. Aztán ettünk. Teletömtük magunkat tésztával meg sütivel, pattogtattunk kukoricát és kólázgattunk. Bár este nem kéne...
Rengeteget dumáltunk, Cassie pedig boldogan újságolta, hogy randija lesz Josh-sal. Amy pedig nagyon jól megvan Jeason-nel, mostanában pedig alig vesztek össze. Persze, hogy én sem maradthattam ki a pasi dologból. Miután nagynehezen bemagyaráztam neki, hogy NINCS SEMMILYEN PASI ügyem, gyorsan témát váltottam, hogy még véletlenül se jöjjön újra szóba.
Aztán eljött a lefekvés ideje, a lányok elmentek zuhanyozni, én addig meg megágyaztam. Amikor Amy párnáját raktam a helyére, rezgett a telefonom.
Nemsokára találkozunk. Várlak. Aaron
Csak mosolyogtam amikor a lányok visszajöttek, majd én is bezárkóztam pár percre a fürdőbe. A meleg víz (már ami még maradt) csak még jobban lenyugtatott, aminek persze nagyon örültem, mert már rég nem voltam ennyire kiegyensúlyozott. Zuhanyzás után felvettem az alvós pólómat és egy rövidnadrágot, fogat mostam, majd indultam vissza a szobába.
Az este további részében természetesen nem maradhatott el a jól megszokott párnacsata, amit mint mindig, Amy nyert meg. Engem jól fejbeb*sztak vagy háromszor, Cassie meg nekiment az ágykeretnek és majdnem leverte az éjjeli szekrényemen levő lámpát...És én még megígértem Lina néninek, hogy semmiben nem teszünk kárt. Hát...Nem tudom mit tudunk ebből az ígéretből megtartani...
Nem telt el sok idő, fáradtan dőltünk az ágyba, én pedig lekapcsoltam a villanyt az "dumaparti a sötétben"-hez. A lányokkal egymásnak háttal feküdtünk, vagyis úgy, hogy néztük a plafont, miközben a fejünk egymás mellett volt. Szóbajött minden téma, amit csak el lehet képzelni. A megismerkedésünk, a ritkai összeveszéseink, amikor mindenki megsértődött és nem szólt a másikhoz, aztán persze megint csak a fiúk, az új fogyókúrás kaják, a fiúk, Amy alvási szokásai, Cassie fájós foga, és persze a fiúk...
Cassie egyszer csak nem válaszolt az egyik kérdésemre, Amy pedig még nála is hamarabb aludt el, így hát eljött az idő, hogy én is álomra hajtsam a fejem. Magamra húztam a takaróm, és becsuktam a szemeimet...
Amikor odaértem a rétre, nem volt ott senki. Már kezdtem megilyedni, amikor a távolban megláttam Aaront. Futni. Vagyis nem futni, csak lassan kocogni felém.
- Bocsi - lihegett egy kicsit. - Csak anyukámnak segítettem és nekem is kell egy kis idő, míg ideérek.
- Semmi gond. Azért nem kellett volna ennyire sietned.
- Nem akartalak sokáig egyedül hagyni. - mosolygott angyalian, amitől a szívem vagy két ütemet kihagyott. - És te mit csináltál? Milyen volt a csajos este? - intett a fejével, hogy mennyek vele.
- Nagyon jó volt. Csak egy kicsit lefárasztottak - tettem a zsebeimbe a kezem.
- Igen, azt valahogy gondoltam - rázta a fejét vigyorogva.
- És neked? Milyen volt a pasis estéd? Sikerült felszedned néhány csajt? - egy pillanatig nem szólt semmit, csak valami nagyon furcsa arcot vágott.
- Tudod, hogy nekem nem kell más lány rajtad kívül. - Miért mondd nekem ilyeneket? - Egyébként jó volt. És Josh most tényleg berúgott. Nekem kellett hazatántorognom vele.
- Na, ha ezt Cassie megtudja - nevettem. - De persze nem tudhatja meg. Mit mondhatnék neki? Hogy te mondtad ma éjszaka? Kicsit se nézne hülyének..
- Hát lehet - mosolygott megint. Istenem, csak ne lenne ennyire...mondják azt egy fiúra hogy szép? Mert Aaron azt volt. - Mindenesetre nem volt kellemes dolog kisikálni a dzsekimből a hányásának a maradványait - húzta el a száját.
- Szóval akkor ezért késtél? - nevettem. - Ezt csináltátok anyukáddal?
- Igen, ezt. Nem akartam egész éjszakára rajta hagyni, mert az borzalmas lett volna. Anya mondta, hogy mennyek csak, majd ő megcsinálja, de nem hagyhatok ilyeneket rá...
- Szóval...anyukád tudja, hogy...
- Persze, hogy tudja. Hiszen mondtam neked, hogy Apa is...
- Jajj nem azt - szakítottam félbe. - Hanem hogy...szóval te meg én...
- Ja, azt... - hunyorított, ugyanis sütött a nap. Meg fogom kérdezni tőle, hogy mostanában miért nincs éjszaka. Nem azért mert hiányzik, vagyis hiányzik, de inkább csak érdekel. - Hát a múltkori telefonbeszélgetésünk miatt kénytelen voltam neki mindent elmondani, bár már előtte is tudott valamennyit.
- És...mit szól hozzá? - kérdeztem félénken.
- Először egy kicsit aggódott...azt hiszem...mert nem nagyon tudja, hogy lehet-e ilyen. De mostmár örül neki, és amint lehet, szeretne megismerni. - Húúú, ezt még fel kell dolgoznom.
- És apukád?
- Na ő megint egy másik eset. Ilyennel még soha nem találkozott, és nem is hallot ilyenről soha. Azt mondta, hogy szedjem össze magam, és próbáljak ne így nézni rád, ami persze, mint te is látod nem nagyon sikerült - vigyorgott. - De amikor mondtam neki, hogy mi történt veled, hogy...bántottak - itt teljesen elkomorult. - Megmondtam neki, hogy én soha az életbe nem fogok tudni másképp nézni rád, és persze hogy nem is akarok. Elfogadta a döntésemet, és sok erőt és kitartást kívánt.
- Milyen rendes - mosolyogtam. Aztán eszembe jutott valami, amit muszáj volt megkérdeznem.
- Amikor először találkoztunk, akkor tudtad, hogy én oda járok.
- Halvány fogalmam sem volt róla. - sóhajtott mélyet. - Én is ugyanúgy meg voltam lepődve, mint te. És akkor még tarott a nem nézek úgy rád korszakom. Amit persze nagyon nehéz volt megállni. De nem tudtam, hogy hogy történhet meg az ilyen. Nem rakhattak minket ilyen közel egymáshoz, de valahogy mégis megtették.
- Nem jutott eszedbe, hogy esetleg én csak nagyon hasonlítok arra a valakire, akire vigyázol?
- Egy percre sem gondoltam ezt. Már az első pillanatban tudtam, hogy te nem lehetsz más, csakis Ő. Vagyis te...Na érted.
- Igen. De hidd el, biztosan nem voltál jobban összezavarodva, mint én. Nekem olyan volt, mintha kísértetet látnék, vagy mit. De amikor éreztem az illatod, és láttam a szemedet, akkor már biztosan tudtam, hogy te vagy az. Senkinek sincs rajtad kívül ilyen szép szeme... - tiszta vörös lettem, hogy ezt ki mertem mondani.
- Velem is ilyesmi volt - mosolygott. - Senkinek nincs ilyen haja, és persze senkinek nincs ilyen jó hátsója mint neked. - vigyorgott.
- Hülye - löktem meg, mire csak még jobban nevettem. Hirtelen nagyon világos lett.
- Azt hiszem fel fogok ébredni - montam gyorsan.
- De az még nem le... - már csak távolról hallottam Aaron hangját, helyette valaki másét kezdtem hallani.
- Ab, Ab, ébredj! - keltegetett Amy.
- Mi van? - nyögtem. - Remélem valami fontos dolog miatt keltettél fel, mert életem egyik legjobb álmában voltam.
- Gyere, Cassie összehányta a fürdőt... - hirtelen kipattantak a szemeim, és széles mosoly kúszott az arcomra.
Fürdőszoba
Abbie szobája
